...kell egy kis áramszünet...

Fáradtan, mégis mosolyogva, jó kedvvel ébredni…aztán hirtelen teljesen lefele görbülő szájjal ülni az ágy szélén. És arra vágyni, hogy hagyjon békén mindenki. Hogyan lehetséges ez? Mi történik ilyenkor velem? Csak ülni, nem csinálni semmit…egyszerűen létezni, erre vágyom. Letenni mindent súlyt, elfelejteni egy kevés időre, hogy mennyi a teendő, és mennyi mindennel kész kellene lenni határidőre, és hogy szorítanak azok a bizonyos határidők. Meg kell néha állni, és kikapcsolni magunkat. Rohanunk folyton, és ebből néha elég. Kell a szabad tér, a szabad levegő, a power gomb. És igen. Van, hogy néha ez a szabadtér pontosan azt jelenti, hogy egyedül akarsz lenni magaddal. Nem azért, mert haragszol valakire, mert nem tetszik valami, hanem azért, mert most azt súgja egy hang, hogy erre van szükséged. „Pihenj meg!”- hallom…és muszáj engednem, annak ellenére, hogy tudom, szorít az idő, és rengeteg a teendő. Tudom, hogy az ilyen percek feltöltenek, az ilyen percek után látom az érem két oldalát, és mégis, olyan ritkán engedek ennek a hangnak. Bűnnek érzem. Úgy érzem, hogy időpazarlás, lustaság, és henyélés. De ilyen pillanatok nélkül, a lélek kifullad, és nem bírja tovább.

 „Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek..” ismerős nóta…és nem hazudik. Most nálam is ez az áramszünet következett be, igaz csak részleges, hiszen az agytekervényeim nem képesek áramszünetet tartani, legalábbis nem teljesen. Kár, hogy nincs rajtunk, embereken, egy gomb, ami ki- és bekapcsol. Amikor érzi az ember, hogy most már a hullámok igen közel járnak a feje tetejéhez, és összecsapni látszanak, akkor megnyomja…és a hullámokat hagyja szépen visszazuhanni a medrükbe. Hm…nem is lenne rossz…talán energiát spórolnánk meg vele…több erőnk jutna az életünkben mindenre, így gyorsabban és egyszerűbben oldanánk meg a feladatainkat, vagyis időnk is több lenne pihenni, és lazítani. :) Ilyen egyszerű lenne? Vannak, akiknek összejön, bár régebb az ilyen embereket inkább felelőtlennek gondoltam. Most már tudom, hogy a látszatra nem lehet adni. Tovább kell nézni azon a látszaton, s meg kell látni, az okot, a miértet.

            Próbálkozni kell vele, szerintem nem olyan lehetetlen, hogy gyártsunk mi emberek, ilyen képzeletbeli gombot. De nagyon fontos, hogy a használati utasítást pontosan betartsuk, mert ha ez nem történik meg, akkor átesünk a ló túloldalára. És az még nagyobb szakadékba vezet…