Kalandos utazásom...

Egy órahallgatás alkalmával a tanítónő azt a házi feladatot adta a gyerekeknek, hogy írjanak egy fogalmazást azzal a címmel, hogy: Kalandos utazásom…

Ebben a fogalmazásban egy általuk elképzelt utazásról, világról kellett írniuk. Jó kis házi feladat, gondoltam akkor, szabadon lehet engedni a fantáziát, nincsenek határok.

Én nem egy általam kitalált világról, utazásról írnék. Vagyis egy kicsit talán mégis. A helyek nem fiktívek, nem az én agyamból pattantak ki, azok reálisak, de részese voltam. Általam vált az utazás olyanná, amilyen lett. Az emlékek, az érzések, a látvány általam vált valamilyenné, attól függően, hogy én milyennek éltem meg. Tehát egy átélt, megélt utazás…néhány nap a határon túl, egy számomra idegen, feltérképezetlen nagyvárosban, egy fontos személlyel, ketten.

Nem mondhatnám, hogy félelmek nélkül indultam neki. Voltak. És úgy gondolom, hogy ez normális érzés egy ilyen utazás előtt, és kell is, szükségszerű a teljességhez:).

Magam sem tudom, hogy mit vártam ettől az utazástól. Lepörgött néhány kép az utazás előtt, de ezek csak gyermeki képzelődések voltak. Nem szeretek tervezni, főleg nem pontról pontra. Úgysem lesz olyan, amilyennek tervezem. Meg amúgy is, minek? Érdekesebbek, izgalmasabbak a spontán történések:). Néhány dolgot biztosan elvártam. Hogy jól teljen, ne unatkozzak, jó idő legyen, új helyeket lássak, és nem utolsó sorban azt hiszem, azt is, hogy jó benyomást keltsek az Ő rokonainál.

Kalandos utazás…hmmmmmm…képek ugranak be az ott töltött napokról…vonatozás, tömeg, nagyváros, buszozás, 7E, Kocsis utca, 173E, rohanás, fáradtság, hajók, Leo, Duna-part, FORRÓ CSÓKOK, metró, magas sarkú, kék ruha, repce, lufik, villamos, bor, mozi, bevásárlóközpontok, belealudt filmezések, séták kéz a kézben, 6 órai ébredés, reggeli ébresztő csók, Subway, könyvek, kávé, rokonlátogatás, Libri, COCA COLA, Ziviló, elefánt, zsiráf, majmok, „barátaim”- a kígyók, váratlan találkozás, tervezett sörözés egy jó baráttal, Citadella, érdekes éjszakák :), vííííííz, dunai hajózás, magaslati levegő, „szép kép”, KACAGÁS, vasaló, Margit sziget, lefáradás, Túró Rudi, szökőkút, sajtok, Dolak-Saly :), bazilika, csigalépcsős szédülés, „Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!”, mozgólépcső, bástyák, Lánchíd, bolondozások, beszorult láb, RIO :), esős séta, együtt-ébredés, vágyak, „Pá, kis aranyom, páá…”:D, jegesmedvék, csótányok, felhőtlen nevetések, rövid morcizások, ágyvetés, egy fogkefe:D, piroson való átkelések, „Szépek a szemeim…”, ásványvíz, Smart, „Noooooormális?”:D, tengerhalom, majdnem fekete matiz, Hortobágyi palacsinta, paradicsom, játszótér utáni vágy, lépcsők, gyaloglás, mosolyok, szúrós puszik, bicskás bornyitás:), összebújások, vigasztaló ölelések, , „buldog” percek sokasága, motorok, elterelt busz, biciklisek miatt, orgona, Csongor, 41.villamos, Ferenciek tere, SU-SU BOLONDSÁG…

Az utazás néhány mozzanata szavakban. Megélve azonban több puszta szavaknál. A szavak telítődnek érzésekkel, érzelmekkel, élményekkel, és most már emlékekkel.

Felejthetetlen storyk, rengeteg kacagás, felszabadultság, jókedv, bolondozás. A hangulatot így lehetne a legjobban jellemezni. Kiszabadultunk kicsit a megszokott, itthoni életből, nem kötött senki, és semmi. A magunk urai lehettünk, és néhány napot teljesen együtt tölthettünk, csak mi ketten. Talán éppen innen a nagy felszabadultság és jókedv. Kellett ez nekünk.

Tudtuk, hogy kockázatos lesz az utazás, nem maga az út, az ott töltött idő, hanem mindaz, amit kihozhatnak egy emberből. Belőle, belőlem, belőlünk. Új, érdekes élethelyzet volt, teljes egymásra utaltság, abban a néhány napban. Féltem, hogy negatív hatással lesz majd ránk ez a kirándulás. De tévedtem. A félelmem nem igazolódott be, szerencsére. Úgy érzem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, sok mindent tudtunk meg egymásról, megtanultunk bizonyos pontokon viszonyulni egymáshoz, megtapasztaltunk egy néhány napos együttélést. A legfontosabb mégis az volt, hogy itt is, mindent meg tudtunk beszélni, és talán éppen ez által jutottunk pozitív irányban előre.

Így az utazásra visszatekintve, nem bánom egy cseppet sem, hogy így történt. Hogy elhívott, hogy elfogadtam a meghívást, és hogy belevágtunk. Köszönöm neki, hogy kirángatott a megszokottságból, hogy érte, általa erőt tudtam venni magamon, és olyan dolgokat is megtettem, amit addig soha, hogy mertem újat kipróbálni.