Döntések...

Hihetetlenek az emberek. Néznek, tudnak...és mégsem látnak, és meglepődnek, hogy valami nincs rendben. Már hogy a fenébe lenne rendbe???? Amikor nem tudnak a sarkukra állni, és meghozni egy döntést. Egy visszavonhatatlan, jó, helyes döntést. Szépen burkolják még magunk előtt is az igazságot, gondolván, hogy így egyszerűbb, és nem is ők a hibásak. 

Nem egyszerű döntéseket hozni, főleg ha az ember a saját életével kapcsolatban dönt. De szükséges! Viszont jó döntést csak úgy lehet hozni, hogy ha az ember körül néz, őszinte magához. AHH! És itt jön a bökkenő...hogy az emberek nem őszinték magukhoz...képtelenek beismerni azt, amit már amúgy is éreznek, vagy tudnak. Hiszen akkor változtatni kell...és az megint sok ismeretlen és új,  amit fel kell építeni...de hát az embereknek erre se idejük, se kedvük. Így könnyebb szépen palástolni az igazat, árnyaltabbá tenni. Hozni egy döntést, ami nem lehet jó, hiszen hazugságban, ferdítésben hoztuk, és megy is tovább az élet. Ugyanúgy. Pont abban a kerékvágásban, ugyanazokkal a hibákkal. De akkor mi a fenének álltunk meg dönteni és mérlegelni????? Fölösleges volt. Egyedüli, amire jó volt, az a látszat. Úgy mások előtt, mint saját magunk előtt. Ezzel hitelesebbé lehet tenni, hogy ”Tettem valamit a dologért.”... de ezentúl semmi. Emberek! Próbáljunk meg felébredni a csipkerózsikás álomból......hahooooo.....ez az élet....a SAJÁT életünk...amiből egy van!!! És úgy gondolom, hogy érdemes úgy eltölteni, hogy az néhol nekünk is jó legyen, még akkor is, ha más lesz, mint eddig. Szokatlan lesz, de nem biztos, hogy rossz, vagy rosszabb, mint az eddigi.