Kinyúlva az ágyon…fáradtan, és kissé álmosan…és
lefele görbülő szájjal. Hiányzik. Pedig nemrég még a karjaiban voltam, és azt
kívántam, hogy soha ne érjen véget az a pillanat. De vége lett, és most nincs
itt mellettem. Nem érzem az illatát, nem hallom a hangját, nem érzem az érintését,
és nem érzem azt sem, hogy szorosan átölel. Örökkévalóságnak tűnnek nélküle a
percek. Hmmmm….egyetlen percet sem akarok eltölteni többé nélküle…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése