Utazás:)

Fáradt testtel, felpörgött szellemmel fekszek az ágyamon, és közben egyre csak a holnapon jár az eszem. A holnapi utazás… még mindig távolinak és hihetetlennek tűnik, hogy megyek, pedig már csak néhány óra, és a vonaton kell lennem… Csak Vele…5 teljes nap…hmm…:) Különös érzés. Várakozás, vágyakozás, egy kis félelem, kíváncsiság…:) és úgy ahogy van, egy nagy ŐRÜLTSÉG. A szó teljesen pozitív értelmében…

            Azt olvastam valahol…hogy az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé. Bátrak voltunk, abban a pillanatban, amikor úgy döntöttünk, hogy együtt utazunk. És bátrak vagyunk még mindig, mert kitartunk a döntés mellett.  Nem kis kockázat, neki sem, nekem sem, de talán legfőképpen nekünk nem. Mégis nagy örömmel és lázzal várom, számolom a perceket, mint egy kisgyerek, amikor a Mikulást várja, vagy éppen azt, hogy megszólaljon az iskolacsengő, és beköszöntsön a nyári szünidő. Eljön…lassan itt lesz a pillanat, amikor felszállunk a vonatra…füttyent…búcsúintések a szüleimnek, és már indulunk is…Budapest felé…ketten…csak mi ketten...

 

„Az utazás. . . örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni. . . Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk. . . Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.”