Olyan pszichó izé

            Ember vagyok, társadalmi lény. Szoktam beszélgetni emberekkel mindenféléről. Régen, tudattalanul is figyeltem nemcsak arra, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy hogyan mondják, és ebből apró kis következtetéseket vontam le magamnak az illetőről. És amint legtöbbször, utólag kiderült, többnyire helyeseket. Azt hittem ez a normális és átlagos, szóval, hogy mindenki ezt teszi.

            Könnyedén ismerkedtem, és állapítottam meg egy beszélgetés után a személyről, hogy ki ő. Persze most nem kell arra gondolni, hogy látnok lennék, vagy beképzelt, vagy hogy mindig helyesen láttam. Nem. Csak az esetek többségében. Egyszerűen, csak megláttam olyan dolgokat, amiket más nem. Ösztönből jött, sehol sem tanultam. Jó érzékem volt az emberismerethez. Láttam a szavak mögé, a viselkedés mögé. Majd középiskolás koromban gyakran kaptam magam azon, hogy a csajok hozzám jöttek, hogy mit szólok, mit tehetnének különböző helyzetekben. Én elmondtam a véleményem, ők meg később nagy örömmel mesélték, hogy igazam volt. Fura volt. Akkor döbbentem rá, úgy igazán, hogy nem minden ember rendelkezik ilyen ösztönökkel, hogy nem alapjáratú alkatrész ez egy emberben. És örültem, hogy bennem ez megvan.

            Aztán egyre jobban érdekelni kezdett az ember, az emberi viselkedés. Így egyre jobban kezdtem vonzódni a különböző lélekbúvár, pszichológia könyvekhez. Olvastam néhány könyvet, és a legtöbbjük tele volt különböző nagy tudósok elméleteivel, amik vagy homlokegyenest ellentmondtak egymásnak, vagy ugyanazt mondták. És mégis ahányan, annyi félét mondtak régen, és most is. Majd az egyetemen is találkoztam a pszichológiával, mint tantárggyal, persze ennek a résznek nem sok köze volt a pszichológia ahhoz a részéhez, ami engem érdekelt volna. Persze kell az alap, az embertan, mint természettudomány, de ezekből én középiskolában épp eleget kaptam.

            Szóval érdekelni kezdett már régebb, volt olyan nyári szünidő, amelyet végig lélektan könyvek bújásával töltöttem. És amint tapasztalom, nem hiába. Az elmúlt években rengeteget fejlődtem emberismeret téren, de ugyebár nincs könnyű dolgom, hiszen ahány ember, annyi féle. De néha azon kapom magam, hogy a velem beszélő embert, már a fejemben elemezgetem, őt, a jellemét. Fogalmam sincs, hogy ezek milyen adottságok, vagy hogy mitől függ, hogy az egyén rendelkezik-e ezzel, de el sem lehet mondani, hogy mennyire érdekes érzés. Én örülök, hogy megkaptam, de nem tudom, hogy milyen lehet annak, aki nem. Bizonyos tények, viselkedések, hozzáállások jelentése annyira egyértelmű számomra, hogy néha én megijedek tőlük. De úgy gondolom, hogy rengeteg fejlődni való van még ezen a téren nekem. Sok lélekbúvár könyv vár rám, és ne utolsó sorban, nagyon sok gyakorlat is, hiszen olvashatom a könyveket, ha nem értem, és nem látom, hogy hogyan működik ez az embernél.

           Azt is el tudom képzelni, hogy ha az ember figyel erre, és mindezt tudatosan próbálja elemezni, és fejleszteni, akkor ezt valamilyen szinten tanulni is lehet, mint a biológia vagy fizika leckét. Csak szükséges a kellő érdeklődés iránta.