“Menj! Küzdj az álmodért, minden vágyadért...” hangzik
el egy számomra kedvelt együttes egyik dalában...és milyen igazuk van.
Elsősorban nem abban, hogy küzdeni kell az álmainkért, persze az sem utolsó,
hanem, hogy NEKÜNK, mindenki magának, mert ebben csak mi vagyunk, illetve
mindenki a sajátjában. Csak te vagy benne a tiedben, és csak én vagyok benne az
enyémben. Hogy mit is értek ez alatt? Azt, hogy csak te vagy rá képes, hogy
végigcsináld a saját álmaid, egyedül te maradsz majd ezekkel az álmokkal és vágyakkal.
Lesznek mindig akik itt ott belekapcsolódnak, de segíteni ők sem fognak(...és
ha netán úgy alakul, még beléd is rúgnak egy nagyot..). Ez egyedül a te
feladatod. Mindig. Mert soha senki nem lesz képes megérteni, átélni a te
életed, hogy láthassa, hogy hogyan jutottál ide, hogy miért pont ezek a célok
vannak ott fent a hegycsúcsán. És sokszor azt sem veszik észre, hogyha
lerombolják néhány álomképedet. Mert őket ez nagyon nem érdekli, ők a
sajátjukat hajszolják. És ilyenkor kell nagyon erősnek lenned, hogy ne add fel,
hogy ha rombolni akarnak, akkor ne hagyd. Vagy ha sikerül is nekik a rombolás,
állj neki és építsd fel újra, és ne hagyd, hogy elvegyék, csak azért, mert ők
nem tudják, és nem értik meg, hogy ez neked fontos. Állj a sarkadra, légy
bátor, és nem utolsó sorban kitartó, és meglesz az a hegycsúcs. És ott fent
majd büszke lehetsz magadra, hogy önerőből feljutottál, és a legnagyobb része a
büszkeségnek onnan fog eredni, hogy nem adtad fel, egyetlen percre sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése