Illuziók...avagy a szárnyaló emberi fantázia

                 Az ember egy nagyon extra lény…azt hiszi, hogy uralhatja a világot. De én ebben nem hiszek. S az emberek többségénél ez úgy mutatkozik meg, sőt, nem is a többségénél, hanem szerintem mindenkinél, hogy szárnyra engedik a fantáziát. És néha túl sokat beleképzelnek adott helyzetekbe, kapcsolatokba, érzésekbe, találkozásokba, utazásokba, egy nyárba, egy emberbe. Tévedhetetlen, ha azt mondom, hogy ez az ember legnagyobb hibája. Ebbe minden ember beleesik. Én is, más is, mindenki. Hagyjuk, hogy elragadjanak a mesébe illő gondolatok, hogy elképzeljünk jövőbeni dolgokat, hogy az majd úgy lesz, hogy…! Aztán…belekerülünk abba, amit elképzeltünk, csak éppen nem olyan, amilyennek elképzeltük, nem úgy történnek az események, ahogyan mi elgondoltuk…és ilyenkor, furcsa mód kicsit elszomorodunk. Nem olyan komoly szomorúság, hanem csak olyan aprócska, lappangó, egy picit visszavesz a jókedvből. Furcsa csalódottságot érzünk, ott legbelül, és ilyenkor megváltozik minden. Nem tudjuk a maga szépségében látni a dolgokat. Nah itt rontja el az ember. Lehet, hogy ami történik, az szép, jó és majdhogynem tökéletes…deeeee…mindennek a megélését csökkenti az, hogy ő ezt nem ilyennek képzelte, nem így tervezte. S akkor csüggedés áll be. S hibás a valóságos gondolatmenet, mert az ütközik az elképzelttel. Igen. Emberi hiba. Nem kell túl sok mindent beleképzelni az életünk apró lépéseibe, úgysem történik ugyanúgy, ez 99%. Ha meg mindenképp álmodozunk, és épp hogy regényt nem írunk, arról, hogy hogyan is fog majd zajlani…akkor csak azzal lehet javítani, hogy ha már ott vagy, és látod, hogy nem az történik, amit te szerettél volna, akkor ne légy haragos, csak döntsd el, hogy azt is élvezed, amit az élet eldöntött neked. Ne harcolj ellene…fölösleges energiapocsékolás. 

              

            Az életünket egy filmnek képzeljük, és mindent úgy tervezünk, ahogy azt a filmekben láttuk. Mert az tűnik ideálisnak. Igen, az életünk egy film, és segíthetünk a rendezésében, de közel sem lesz hasonló azokhoz a filmekhez, amit a tévében nyomnak a sok bamba nézőnek. Miért lesz más? Mm…nem is tudom…a filmekben minden túl tökéletesre van festve, ami meg nincs arra festve, az pont azért hibádzik, hogy a többit tökéletesítse. Az ember életének filmje nem lehet ilyen…mert...nem egyetlen szerepet játszunk, és mert vannak érzelmeink, amik többségében elég kuszák. És mert a többi szereplő is mind ilyen. Nem tiszta szerepek, éppen ezért nem lehet egy tiszta tökéletes film sem.